1936-2016 - Független online újság - Tulajdonos : dr. Keserű Sándor - AzEst.eu mindent lát
Főszerkesztő helyettes : Huszár Károly - Örökös Tiszteletbeli Főszerkesztő : Miklós Andor

AZ ÓKORI ASSZÍRIÁTÓL A MAI KÖZEL-KELETIG

Politika rovat / 2017-11-13

AZ ÓKORI ASSZÍRIÁTÓL A MAI KÖZEL-KELETIG
Az ókori birodalomépítésben, hadászati stratégiákban, ékírásos üzenetek megfejtésében jártas assziriológus, Dezső Tamás tartott nagy érdeklődés mellett előadást a Közel-Keleten napjainkban játszódó események mélyebb és távolba mutató okairól a Márton Áron Szakkollégium hallgatóinak.

„Aki azt hiszi, hogy a bölcsészettudománynak nincs gyakorlati haszna, az legalábbis téved” – kezdte előadását Dezső Tamás assziriológus, aki 2017. október 25-én a Márton Áron Szakkollégium Bölcsészettudományi Műhelyének vendége volt. A sajátos struktúrában működő kollégium kereteket ad a határon túlról érkezett kiválasztott hallgatóknak saját kutatásaik megtervezéséhez, plenáris estjeivel pedig általános tájékozottságukhoz kíván szakelőadásokkal hozzájárulni. A MÁSZ-estre most azért hívták meg az Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék egyetemi tanárát, a Bölcsészettudományi Kar volt dékánját, hogy segítsen eligazodni napjaink súlyos, a Közel-Keletről induló aktuálpolitikai eseményeiben – a hadtörténet segítségével. Az Iszlám Állam megjelenése és a migrációs válság ma fenyegető globális problémaként közbeszéd tárgya, de a média sokszor nem jut túl a tünetek leírásán és sommás megítélésén. A válsággóc mélyebb megértéséhez a Közel-Kelet történelmének ismerete vezet el.

Dezső Tamás az emberiség bölcsőjeként nyilvántartott térséggel, az ókori Mezopotámiával foglalkozik, ahol az első városok létrejöttek és kialakultak az első birodalmak. A fennmaradt ékírásos források a múltnak olyan mélységeibe engednek bepillantást, ahova máshonnan nem láthatunk be. Asszíria magterülete a mai Iraki Kurdisztánhoz tartozik,

itt máig számítani lehet újabb ékírásos és egyéb emlékek előkerülésére.

A régész képzettséggel is rendelkező történész Kalla Gábor egyetemi docenssel 2016 óta dolgozik egy sok ezer éves asszír régészeti lelőhely feltárásán, amely Iraki Kurdisztán belső területén található, így az elmúlt néhány évben több ízben is ellátogatott a térségbe, és a helyi aktuálpolitika következtében minden alkalommal a fronton és menekülttáborokban is járt. Ez számára már csak azért is volt elkerülhetetlen, mert hadtörténészként leginkább a háborúk gyakorlata érdekli, s meggyőződése: ahogy a múlt támpontokat ad a jelen megértéséhez, úgy az aktuális politikai helyzet is sokat tanít a múltról. A háborús övezetben zajló kutatómunkának óhatatlanul sajátos akusztikája van, miközben a kutató „helyismerete” folytán olyan információknak is birtokában van, melyek nincsenek benne a köztudatban. Előadásában Dezső Tamás arról beszélt tudósként, mi előzte meg a térségből elinduló drasztikus robbanást. 

Nagyon zavaros helyszínről van szó, mondta, melynek kultúrája ráadásul nagyon más, mint az európai: nem is tudjuk minden aspektusát megérteni. A területet javarészt arabok lakják, de ha az etnikai térképeket megnézzük, látjuk, hogy még ha ugyanazt a nyelvet beszéli is egy nép, tartozhat más etnikumhoz: az arab világban az etnikai különbség a vallási különbségből adódik. Alapvetően síita–szunnita háború zajlik, ezt nem szabad elfelejteni, melyben az ortodox szunniták az összarab érdekeket tartják szem előtt, míg a lázadó síiták esetében a vallási összetartozás az erősebb. A szunnita Iszlám Állam megjelenése a síita előretörésre volt reakció. A két irányzat között mára feloldhatatlannak látszó ellentét ráadásul gyakran társadalmi-szociális törésvonalat is jelent, azaz a szegényebb rétegek síita vallásúak és gyakran elégedetlenek hátrányos helyzetükkel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a térség államai geopolitikai helyzetük miatt egymásra is utaltak, és más etnikumok és vallások is élnek itt, az olaj- és földgázlelőhelyek miatt pedig a világpolitikai erők is folyamatosan befolyásolják a területet.

Iraki Kurdisztán, ahol Dezső Tamásék megkezdték a munkát, 2005-ben lett autonóm terület, s az irakiak ezt olyannyira veszik komolyan, hogy az alkotmány előírja, a köztársasági elnöknek az országban mindig kurdnak kell lennie, ez ma is így van. Kurdisztán azonban továbbra is szívósan küzd függetlenségéért, amit a szeptember végén tartott népszavazással nyomatékosított is, a bagdadi vezetés szembenállása és a nemzetközi nyomás ellenére. 1925-ben gróf Teleki Pál földrajztudósként vett részt a Népszövetség által kiküldött Moszul-bizottság munkájában, mely a török-iraki határ megállapítása előtti felmérést végezte; a kurdok nagy lélekszámára hivatkozva ő autonómiát javasolt, de ezt a Népszövetség angol nyomásra nem fogadta el.

Teleki tanulmányát ma is érdemes elolvasni, ha tisztábban akarunk látni

a kérdésben, noha az etnikumok aránya a bizottság jelentése óta megváltozott. A lakosság nagyon vegyes ezen a vidéken, és egy-egy nép vallási hovatartozása is többféle lehet, a ma 40 milliós kurdok nagy százaléka például szunnita, de vannak köztük síiták is. Szíriában tovább bonyolítja a helyzetet, hogy etnikumai, köztük különféle keresztény népcsoportok, nem egybefüggő területeken, hanem össze-vissza foltokban élnek – nehéz ilyen körülmények között föderációs modellt létrehozni. Kurdisztánnak egyébként nincs például hivatalos hadserege, ami nem kevés gondot okoz most a kormányerőkkel szemben, de a szaddami idők iraki kurd pesmergái, az elvilágiasodott, tekintetüket nyugatra vető partizánok biztosítják a régészek munkáját is. Vallási fanatizmus helyett errefelé a nemzeti függetlenség iránti vágy óriási napjainkban is. 

Síita területen egyébként esélye se volt az Iszlám Államnak, melyet a nyugati világ terrorista szervezetként kezel, Dezső Tamás szerint: tévesen. A szervezet az iszlám vahabita ágához tartozik, purista szélsőséges, valójában még a prófétát se tiszteli. Mindent el akar törölni, ami az első kalifák előtt született. A dzsihadisták szunnita létükre szunnita mecseteket is feldúltak, ha ott találtak ellenséges ideológiára utaló jeleket. 2014 júniusában például Moszulban felrobbantották Jónás próféta síremlékét, aki nemcsak a zsidó és keresztény vallásban játszik fontos szerepet, hanem a Korán is jelentős prófétának ismeri el. Az Irakban és Iraki Kurdisztánban egyébként jól működő nyugati típusú műemlékvédelem a múlt szerves részének tekinti azoknak a civilizációknak az emlékeit, amelyek országuk területén találhatók, az Iszlám Állam azonban úgy akarja dózerekkel eltüntetni az iszlám előtti teljes kulturális örökséget, hogy nyoma se maradjon a bálványimádó korszakoknak. Az épített örökség mellett meg akarja semmisíteni az élő kultúrákat, tehát a más vallást képviselő népeket is, kegyetlenségének így estek áldozatául a jazidiak és az arámi keresztények is. A kalifátus azért tudott olyannyira népszerűvé válni, hogy még a szegregált európai muszlim közösségekből is százával mentek vissza megtámogatni, mert egalista is, az egyenlőség alapelvét hirdeti, és ez rendkívül vonzó a tömegek számára: három év alatt 60-80 ezren haltak meg a dzsihadisták oldalán.

A kurdok 1917 óta várnak a nagy pillanatra, bár senki hallani sem akar a környéken az önálló kurd gondolatról. A helyi társadalmat a családi és a törzsi megosztottság jellemzi mindmáig, és ez a háló a térségből átnyúlik Európába is!  A klánok vezetői minden tagjukat számon tartják, rendszeresen találkoznak egymással, hogy megbeszéljék a problémákat – a hadi események hátterében is az ő egyezkedéseik állnak. Az Iszlám Állam is kereste a szunnita törzsfők szövetségét, és az Iszlám Állam elleni koalícióban is számos szunnita törzsi egység harcol. Hogy Iraki Kurdisztánban most mi lesz, azt is az ő döntésük fogja befolyásolni.

Szinte átláthatatlanul bonyolult és állandóan változik a helyzet ezen a területen,

melyről azt sem árt tudni, hogy a világ legjobb minőségű olajmezői vannak itt.  A szomszédos Irán is nagyon ki akar törni az elzártságból, atomprogramja bőszíti Izraelt, mely fenyegető csapások esetére, elrettentésként „Sámson-opció” néven nukleáris doktrínával rendelkezik, és még hosszan lehetne sorolni azokat a nehézségeket, melyek darázsfészekké teszik a területet, mondta Dezső Tamás. A legnagyobb probléma mégis talán az, hogy a régió mára drámaian túlnépesedett: Pakisztánnak 1981-ben 80 millió volt a lakossága, most már 185 millió. Afganisztánnak 12-ről 32 millióra, Iraknak 14-ről 34-re, Szíriának 9-ről 23-ra, Törökországnak 44 millióról 75-80 millióra nőtt a lakossága. Egyes vélemények szerint Egyiptomban havonta 1 millió gyerek születik. A túlnépesedés oka a vallási előírásokból fakadó, drasztikus kulturális különbségben keresendő. A térségben abortuszról szó sem lehet, nem létezik házasságon kívüli szexuális élet. Ha egy fiatalember házasodni akar, kb. 15 ezer dollárra van szüksége – ez sokak számára elérhetetlen összeg. A nők kilátástalanul kiszolgáltatottak. Az Iszlám Állam rabszolgapiacán egy ötvenéves nő 42 dollárt ér, a legdrágább 200-ért egy csecsemő.

Mindemellett mezőgazdaságra alkalmas földekben nem bővelkedik a terület, és kevés az édesvíz is – ez alól némiképp kivétel Észak-Kurdisztán, melynek földjeit a szomszéd hegyekből lefolyó vizek is táplálják. Az államvezetés sokhelyütt korrupt, nagy a munkanélküliség és a szegénység. Nem véletlen, hogy az emberek elindulnak oda, ahol jobb életfeltételeket remélnek. A migrációs válság – mint egy oltás – figyelmeztetés Európának és a világ fejlettebb részének, hogy

tegyenek valamit azért, hogy a világnak ez a része Pakisztántól Afrika érintett területeiig élhetőbbé váljék. 

Az Iszlám Állam bukását valószínűleg nem béke követi a Közel-Keleten: újabb szereplők tűnnek fel a színen és állnak elő követeléseikkel. A dzsihád eszméje és tapasztalatai sem tűnnek el végleg. Máris kódolva vannak az újabb drámai események. Ha az elektromos energia felhasználása nő és rövid időn belül nem lesz annyi olajra szükség, mi lesz ezzel a túlnépesedett területtel, ahol az olaj adja a GDP nagy részét? Hogy fogunk megbirkózni a térségben élő emberek elkeseredettségével, ami a növekvő nyomorból és kilátástalanságból fakad, és ami könnyen háborút szül? Mit teszünk a szunnita világuralmi törekvéssel? A történelemben eddig példátlan módon az iraki kurd törekvések megakadályozásában Törökország összefogott Bagdaddal, sőt Iránnal, gazdasági és jogi ellenintézkedések mellett katonai erővel is megfenyegették a 93%-os arányban függetlenségre szavazó autonóm területet. (Olyannyira aktuális témáról van szó, hogy éppen az előadás napjának reggelén az iraki kurd régió kormánya nyilatkozatot tett közzé, amely szerint kész felfüggeszteni a Kurdisztán függetlenségéről egy hónapja tartott népszavazás eredményét és nyílt párbeszédet kezdeni Bagdaddal az iraki alkotmány alapján.) Mi lesz Szíriával, ahonnan a társadalmi piramis teteje, szinte a teljes értelmiség elmenekült, a tanulatlanabb rétegek pedig ott maradtak, kiszolgáltatva a szélsőségeknek? Ha csak Németországban mintegy 1500 szír orvos praktizál, ki gyógyít otthon?  A szíriai rendezés során rajzolódik ki a Közel-Kelet új térképe, most dől el, milyen lesz a jövő, melyben gyerekeink fognak élni, és amelynek a forgatókönyvét a nagyhatalmak éppen írják.  

A MÁSZ következő plenáris estjét a Természettudományi Műhely szervezi.

Nyelvek
 
           
Keresés
Lapunkról dióhéjban

AzEst.eu egy független online újság. Szerkesztőinek célja, hogy értékes, hasznos tartalmat továbbítson az olvasói számára. Híreinket négy fő kategóriába soroljuk, ezek a következők: Történelem, Kultúra, Politika, Események és Közérdekű. Cikkeinken túl fellelhető az oldalunkon egy folyamatosan bővülő Képtár is. Bízunk benne, hogy mind az írások, mind a fotók érdekes tartalmat jelentenek majd az újságunkat lapozóknak.

INTERMETAL

Holofon

Naszályfesték Kft.

Uniofol

Rózsa Sándor

Front Grafika

Vác Online

Syba

Richter Gedeon