1936-2016 - Független online újság - Tulajdonos : dr. Keserű Sándor - AzEst.eu mindent lát
Főszerkesztő helyettes : Huszár Károly - Örökös Tiszteletbeli Főszerkesztő : Miklós Andor

Szele Tamás: Sárkánytánc

Politika rovat / 2017-10-25

Szele Tamás: Sárkánytánc
Kérem tisztelettel, mi itt készülődünk a holnapi ünnepre, már mindenki tudja, hova nem fog elmenni semmi szín alatt, azt már kevesebben, hova mennek, én valószínűleg ügyelni fogok, mert így, hogy a gép mögül figyelem az eseményeket, átfogóbb képet kapok róluk – és hát a világ többi eseményéről is. Kínában most épp a bolygó jövőjét döntik el.

Bizony, bizony, annak ellenére, hogy azt hisszük, Budapest nem a világ közepe, sőt, a mostani pekingi XIX. pártkongresszus hosszú távon a mi jövőnket is meg fogja határozni. Na, nem épp az Új Selyemút vagy a sokat emlegetett Keleti Nyitás révén, az előbbi csak Kínának lesz hasznos, az utóbbi meg az Ezeregyéjszaka meséi közé tartozik: hanem a mostani döntések mérhetetlenül fontosak – nem utolsósorban a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban KKP) felső vezetésének személyi összetétele lesz meghatározó a világ sorsa szempontjából.

Nem, nem túlzás: valóban globális fontosságú a mostani pártkongresszus, és talán még a küldöttek sem sejtik, hány hurrikánt kelthet egy-egy lepke szárnylebbenése Pekingben.

De hát lássuk alaposabban, miről is van szó.

Azzal remélem senkinek sem mondok újdonságot, hogy a Föld bolygó gazdasága pillanatnyilag a kínai ipari és nem kis részben gazdasági potenciálon nyugszik. Még az Egyesült Államok is megvakarná a fejét (ugyan a mostanira rá is férne egy alapos vakarás), ha egy tételben kéne visszafizesse a neki nyújtott kínai hiteleket. Meg tudná tenni, ez nem is kérdés, csak éppen nem örülne a kiadásnak. Mert tetemes volna. A világkereskedelem Kína nélkül enyhén szólva is töredékére esne vissza, de gyakorlatilag a fél planéta munka nélkül maradna, ha a Menny Fia, illetve most már a Menny Elvtársa hirtelen rosszkedvében visszahívná a kínai üzleti tevékenységet a Nagy Fal mögé (nyugalom: nem őrült meg, nem tesz ilyent).

Egyszóval, nagyon nem mindegy, milyen irányba fordul Kína dzsunkája, merre vezeti azt a Nagy Kormányos. Azt tetszik mondani, hogy a Nagy kormányos, Mao Ce-tung már halott? Igaz – de az is igaz, hogy az ő ideje óta nem koncentrálódott Kínában a hatalom ennyire egy kézben, jelesül a Hszi Csin-pingében, mint most.

Na, de azok az idők már elmúltak, tetszenek mondani. Hát el, ha el – hogy az aktuális politikai rendszer most miféle is Kínában, arról inkább tudnék egy teljes kötetet írni, mint pár sort, maradjunk annyiban, hogy egy tökéletesen kapitalista kommunizmusban élnek. Létezik is egy kínai mondás, mármint az ottani párt- és gazdasági elit körében, miszerint „mi vagyunk a Kommunista Párt, amiben az a jó, hogy így mi mondhatjuk meg, mi is az a kommunizmus”. Egy dolog biztos, a mai kínai rendszernek kevés köze van Marxhoz, Engelshez, Leninhez, de még Nyisztor Mahnóhoz se sok – ez, kérem, echte kínai szisztéma. Van némi moszkovita jellege a pártéletnek, vannak frakciók és klikkek, de mivel Pekingben és Kajfengben már hatezer éve keverik a mérget és szövik az összeesküvéseket, míg Moszkvában ezt jóval később kezdték, hát inkább az ottani meg a bizánci szellemnek volt egy kis kínai jellege.

Lássuk akkor, mi a helyzet a KKP vezető köreiben? Három nagy frakció birkózik egymással, éspedig a „hercegek” (taizi), a Tuanpai és a sanghaji csoport. A hercegek, nevükből adódóan az első generációs kommunista vezetők leszármazottai, ilyen különben Hszi Csin-ping, a KKP főtitkára, a KB Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának vezetője, valamint a KKP Központi Katonai Bizottságának az elnöke is.

Mondjuk ő különösebben nem kötődik a frakciójához, annál jobban kötődik őhozzá – és így a hatalomhoz – a hercegek frakciója. A sanghaji csoport azért fontos, mert a KKP-t Sanghajban alapították és máig ott van a legfőbb tömegbázisa, ám ortodoxabban kommunista, mint a hercegek, a Tuanpai pedig a „népi káderekből” verbuválódó párton belüli tömb, akik még a KKP ifjúsági szervezetében kezdték a karrierjüket, egyszóval a volt kiszesek. Közülük azonban ilyen vagy amolyan okok miatt néhányat már letartóztattak, egyszóval ők kezdenek leginkább kiesni a pikszisből.

Rendben, mondjuk a pekingi klikkek már Csin Si Hoang-ti óta így néznek ki, legfeljebb régen a buddhisták és a taoisták morogtak egymásra meg a konfuciánusokra, és nem a kommunista párton belül jelentek meg a törésvonalak – de hát mi várható?

Ehhez ismernünk kell a kínai rendszert. Az országot a KKP irányítja, a KKP-t pedig annak vezetése, egy bonyolult mátrix szerint, de a három legfontosabb szerv az Állandó Bizottság, a Politbüró és a Központi Bizottság. Nos, ezeknek a tagsága fog most lecserélődni: az Állandó Bizottság hét tagjából öt vonul vissza, a Politbüró 25 tagjából 11, a Központi Bizottság mostani 205 tagjából 123. Ha ezeknek a helyére Hszi Csin-pingnek sikerül a maga feltétlen híveit ültetnie, és miért is ne sikerülne, már mutathatja is be az áldozatot a Menny Templomában, mert bizony megvalósul Kínában Mao óta először az egyszemélyi vezetés, és ő lesz a császár.

Mármost egy császár lehet jó és lehet rossz, de a baj vele maga a császárság: egyetlen ember nem érthet a kontinensnyi méretű birodalom minden ügyéhez, senki sem lehet képes egyaránt jó döntéseket hozni a belvízszabályozás és a kulturális élet támogatása kérdéseiben. Még Kínában is eloszlott mostanáig a hatalom, és részint szakértőkre bízták a szakpolitikát, részint pedig egymást is ellenőrző szervekre. Kivéve természetesen a hadsereget, az mindig a mindenkori főtitkár parancsnoksága alatt áll – most már névleg is, bár a vezérkarban lezajlott egy komoly tisztogatás. Ennek ellenére még a hadsereg mondható Hszi Csin-ping legkomolyabb támaszának.

De hát tulajdonképpen nincs is neki komoly ellenzéke, és semmiképpen sem várható egy, a Nagy Ugráshoz vagy a Nagy Proletár Kulturális Forradalomhoz hasonló hirtelen, radikális irányvonal-változtatás a mostani kongresszuson. Most csakis és kizárólag az aktuális elnök-főtitkár-nemzet sasa-tótumfaktum hatalmi bebetonozása várható, de az kétséget kizáróan.

Mit tudunk tehát Hszi Csin-pingről? Pártvezető, sőt, pártalapító fiaként született 1953-ban, a lehető legrosszabbkor ahhoz, hogy még átgyalogolhasson rajta is, családján is a kulturális forradalom, megjárta az átnevelő táborokat, küldték vidékre a sok millió többi városi fiatallal együtt, aztán 1975-ben a Csinghua Egyetemre került, ahol kezdetben vegyészmérnöknek tanult, majd marxizmusból és ideológiai nevelésből szerzett diplomát. Később ugyanott jogi diplomát is szerzett levelező szakon. 1982-ben Hszi Csin-ping Keng Piao akkori védelmi miniszter, PB-tag titkára lett. Karrierjét a továbbiakban a kínai szokásoknak megfelelően vidéken folytatta, helyi pártfunkciókat töltött be, valamint ugyancsak a szokásoknak megfelelően a kínai hadseregben, a Kínai Népi Felszabadító Hadseregben is töltött be pártfunkciót. 1992-ben a kínai parlament, az Országos Népi Gyűlés tagja lett. 1995-ben a 35 milliós tengerparti, Tajvannal szemben fekvő Fucsien tartomány élére kerül. 1997-ben Csiang Cö-min elnök közvetlen döntése alapján a KKP KB póttagja lett. 2002-től Csöcsiang tartomány pártszervezetének élére került, ugyanitt állami posztokat is betöltött. 2007 márciusában Sanghaj élére került azzal a feladattal, hogy az ottani korrupciós ügyekbe belebukott helyi vezetők tevékenységét kivizsgálja, és helyreállítsa a 18 milliós város törvényes rendjét, biztosítsa a további gazdasági fejlődést. 2007 októberében a KKP XVII. kongresszusán bekerült a Politikai Bizottság Állandó Bizottságába, a KNK tényleges hatalmi központjába. Egyidejűleg a KB titkára is lett, valamint megtartotta helyét Sanghaj pártszervezetének élén. Ő vezette a pekingi olimpia szervezését is, majd 2010. október 18-án a KKP akkor 370 tagú Központi Bizottsága Hszi Csin-pinget a párt kulcsfontosságú, a kétmilliós hadsereget felügyelő katonai bizottságának az alelnöki tisztébe nevezte ki. Ezek után természetes volt, hogy 2012. november 15-én a KKP kongresszusán választották meg, az előzetes várakozásoknak megfelelően a párt főtitkárának.

De ha már amúgy is főtitkár, első ember, most mi dől el?

Az, hogy – híveinek segítségével, márpedig azok számosan vannak – lesz-e abszolút hatalma. És ez Kínában, történelmi tapasztalataink alapján elmondhatjuk, kulcsfontosságú.

Azonban ne feledjünk pár dolgot.

Rögtön az első az, hogy míg a hatvanas évek második felében, a kulturális forradalom idején Kína a világgazdaságnak maximum harmadrendű szereplője volt csupán, most az egész bolygó gazdasága ettől az országtól függ. Tehát, ha eszét venné a hatalom, már nem csak a Nagy Fal mögött tudna rémuralmat bevezetni, hanem bizony az egész világra kihatnának a pekingi határozatok. Vagyis Kína vezetése egyáltalán nem pusztán kínai belügy.

Másfelől a jelenlegi külpolitikai helyzet Kelet-Ázsiában még annál is veszélyesebb, mint amikor kínai és szovjet csapatok lőtték egymást a Damanszkij-szigeten, mert akkor és ott senki sem fenyegetőzött nukleáris fegyverek bevetésével, illetve Mao elvtárs megpendítette, hogy egy globális atomháború elpusztítaná ugyan a világot, de Kínában mégis maradna annyi ember, hogy felépítsék a kommunista társadalmat, azonban ezt tán még ő sem gondolta komolyan. Észak-Korea ütközőponttá vált a kínai, orosz és amerikai érdekek között, és ha a kínai vezetés egyszemélyivé válik, úgy bármerre is fordul a kocka ez ügyben, Hszi Csin-ping szava fogja eldönteni, mi légyen.

Fontos szempont még Kína és az Egyesült Államok viszonya – talán nem kell mondanom, hogy két ország egészen más relációban áll egymással, mint két politikus, akik közül egyikről sem állíthatnánk, hogy ne lenne meglehetősen egocentrikus.

Riasztó jel, hogy az ismertebb kínai ellenzékieket Pekingből mind összeszedték és elküldték üdülni az Illatos-hegyekbe, igaz, aki nem akart menni, azt becsukták – azt viszont senki sem állítja, hogy a mostani üdültetés nem zajlik erős őrizet alatt. És nem válhat bármikor uránkitermeléssé a résztvevők számára Tibetben vagy egyszerű száműzetéssé a Kőkapu-szigeten. Ez most már tényleg csak az eredménytől és a Menny Fiától függ.

Nagyon veszélyes nemzetközi tendencia kezd kibontakozni: a vezető nagyhatalmak kivétel nélkül erős akaratú, egocentrikus és pszichológiailag instabil vezetők egyeduralma alá kerülnek, a fékek és ellensúlyok rendszere nélkül. Akik aztán úgy intézik a sorsunkat, ahogy épp nekik tetszik.

Lehet ebből még akármi is, csak valahogy az az érzésem, hogy semmi jó nem származik majd belőle.

Vigyázó szemetek Pekingre vessétek!

Szerző: Szele Tamás
Forrás: Huppa

Nyelvek
 
           
Keresés
Lapunkról dióhéjban

AzEst.eu egy független online újság. Szerkesztőinek célja, hogy értékes, hasznos tartalmat továbbítson az olvasói számára. Híreinket négy fő kategóriába soroljuk, ezek a következők: Történelem, Kultúra, Politika, Események és Közérdekű. Cikkeinken túl fellelhető az oldalunkon egy folyamatosan bővülő Képtár is. Bízunk benne, hogy mind az írások, mind a fotók érdekes tartalmat jelentenek majd az újságunkat lapozóknak.

INTERMETAL

Holofon

Naszályfesték Kft.

Uniofol

Rózsa Sándor

Front Grafika

Dr Pulmo

Vác Online

Syba

Richter Gedeon