1936-2016 - Független online újság - Tulajdonos : dr. Keserű Sándor - AzEst.eu mindent lát
Főszerkesztő helyettes : Huszár Károly - Örökös Tiszteletbeli Főszerkesztő : Miklós Andor

Steve Bannon – A mi Duginunk a Fehér Házban

Politika rovat / 2017-02-16

Steve Bannon – A mi Duginunk a Fehér Házban
"A Stanford Egyetem Nemzetközi Kutatóintézetének igazgatója, az USA volt moszkvai nagykövete, Michael McFaul orosz nyelvű blogjábólI"

Hat hónappal ezelőtt gyakorlatilag senki sem hallotta ezt a nevet – Steve Bannon. Ma a világ egyik leghatalmasabb embere. Neki vannak ideológiai meggyőződései, s most már hatalma is, hogy alapvető változtatásokat vigyen végbe az USA-ban és az egész világon. Elgondolásai és befolyása az orosz politikusok kezére játszhatnak a közeljövőben, de hosszútávon nehézségeket okozhatnak nekik, sőt kárára is lehetnek az orosz érdekeknek.

Ami az elgondolásait illeti, nincs szükségünk találgatni, hogy miben hisz s mit szeretne elérni Bannon. Tudjuk, mit gondol, mint a Breitbart News kiadója. És az ijesztő. Sok orosz elemző túlságosan leegyszerűsíti az amerikai politikai élet megosztottságát – gyakorlatias republikánusokra és idealista demokratákra. Bannon azonban más. Mint azt befolyásos republikánusok megjegyezték, az ő elveinek nem sok köze van a Republikánus Párt hagyományaihoz. Olyan ideológusról van szó, aki ellenséges mind a republikánusokkal, mind pedig a demokratákkal szemben. Bannon nacionalista elveket támogat, amelyekben nyilvánvaló etnikai kontextus fedezhető fel. Nemrég mentegetőzve kijelentette: „Nem vagyok »fehér nacionalista«, hanem csak nacionalista. Én gazdasági nacionalista vagyok.” Ugyanakkor korábbi kijelentései és több cikke, amelyeket internetes oldalán publikált, nem csak polgári, hanem etnikai nacionalizmust is tükröznek.

Ő és forradalmár támogatói az ideológiájukat „alternatív jobboldalinak”nevezik, mely megnevezés arra szolgál, hogy elhatárolja konzervatív nacionalista irányvonalukat a hagyományos jobbközép elvektől. Hisz Amerika és az amerikai nemzet mindenek-felettiségében, melynek harcolnia kell az etnikai fenyegetések ellen, beleértve a legfőbbet – a muzulmánt, mind a határokon túl, mind a határokon innen, ahol az iszlámmal szimpatizálók valamiféle „ötödik hadoszlopként” tűnnek fel. Szerinte ezek egyre erőteljesebben vannak jelen az amerikai kormányban és sajtóban. Az amerikai nemzet és ellenségei harcát éles, manicheista terminusokkal írja le.

Ráadásul Bannon nem akarja a konzervativizmus felélesztését, ellenkezőleg, le akarja rombolni a fennálló rendszert, s elmondása szerint „új politikai rendet” akar létrehozni. Szeretettel beszélt Leninről és más államellenes forradalmi figurákról. 2013 novemberében ezt mondta: „Lenin le akarta rombolni az államot, ami nekem is célom. Trump kijelentése a „mocsár kiszárításáról” – bannoni gondolat.

S most ez a radikális ideológus mindössze néhány ajtónyira ül az ovális irodától. A The New York Times szerkesztősége 2017. január 31-i elemzését Bannon gyors felemelkedéséről ezzel a címmel jelentette meg: „Bannon elnök?” Lenyűgöző Trump közvetlen környezetébe történt emelkedése. Bannon ideológiájának hatása jól érezhető Trump ijesztő és sötét beiktatási beszédében, melyben semmi közös sem fedezhető fel az idősebb és fiatalabb Bush elnökök és Ronald Reagan elveivel. Bannon ötletének tartják a muzulmánok beutazásának megtiltását az országba, az elnöki rendeletet az adminisztráció új munkatársaival nem vitatták meg. Azok, akik figyelemmel kísérik, hogy Trump környezetében ki milyen helyet foglal el, megjegyezték, hogy Bannon részt vett a Nagy-Britannia miniszterelnökével, Theresa May-jel fogyasztott reggelin, ellentétben Michael Flynn nemzetvédelmi tanácsadóval, aki nem volt azon jelen.

Amikor Trump felhívta Putyint, Bannon az ovális irodában ült, és hallgatta a beszélgetést. Amikor Obama elnök 2009 januárjában először hívta Medvegyev elnököt, hárman voltak az irodájában nemzetbiztonsági csapatából. Köztük én is, de rajtunk kívül senki más. Még jobban megdöbbent, hogy Trump kinevezte Bannont a Nemzetvédelmi Tanács állandó tagjának, lefokozva a hírszerzés igazgatóját, és a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának első emberét. Korábban ők részt vettek az elnök megbeszélésein a Nemzetbiztonsági Tanáccsal, most a részvételükre csak akkor kerül sor, ha szakértői véleményük szükségeltetik. Ez egyenértékű azzal, ha Putyin kinevezné Alekszandr Dugint a Nemzetvédelmi Tanács tagjává, miközben azt mondaná Bortnyikov FSZB elnöknek és Geraszimov vezérkari főnöknek, hogy csak akkor kell jöjjenek, amikor szükség van rájuk. […]

Rövidtávon Bannon hatalomba emelkedése az orosz nemzeti érdekek javára válik. Oroszországnak előnyös az a belső konfliktus, káosz és elidegenedés, amit elvei kiváltottak az amerikai társadalomban. Megosztottak, zavartak vagyunk, lefoglalnak bennünket belső problémáink. Putyin nyer azon, ha az USA nemzetközi jelenléte meggyengül.

Bannon ugyanakkor támogatókat keres az európai, hozzá hasonlóan gondolkodó rendszeren kívüli nacionalisták között. Angol barátai már megünnepelték a Brexit referendumon aratott győzelmüket. Amennyiben ideológiai szövetségesei győznek az elkövetkező holland, francia és német választásokon, olyan európai intézmények, mint a NATO és az EU meggyöngülnek. Ez szintén előny a Kreml számára. Különösen szembetűnő, hogy az alternatív jobboldaliak mennyire lenézik Angela Merkelt, ami szerintem fenyegeti Amerika érdekeit.

Harmadsorban Bannon – legalábbis rövidtávon – ideológiai közösséget érez Vlagyimir Putyinnal s más kormánykörökön kívüli orosz nacionalistákkal. Ahogyan azt Bannon 2014-ben mondotta: „A zsidó-keresztény Nyugatnak fel kell figyelnie arra, hogy (Putyin) a tradicionalizmusról beszél – többek közt arról, hogy ez mennyiben támogatja a nacionalizmus alapjait, s én is azt gondolom, hogy egy ország individuális szuverenitása jó és erős dolog.” 
 Azok számára, akik az alternatív jobboldal elveit vallják, Putyin a világ egyik nagytiszteletű vezetője, a nemzetközi illiberálisok szövetségese. A Kreml legutoljára a hetvenes években volt ideológiailag ennyire vonzó.

Ugyanakkor hosszútávon Bannon és a nacionalizmus általa képviselt formája problémát okozhatnak Putyin és az orosz nemzeti érdekeknek.

Először is a kiszámíthatatlan, ideologizált, a status quoval szembeszegülő Trump-adminisztráció az USA-t bonyolult partnerré teheti a nemzetközi kapcsolatokban, sőt lehetséges az is, hogy a nemzetközi porond meggondolatlan játékosává. Történelmileg ismeretes, hogy az ilyen nacionalistáknak külső ellenségekre van szükségük, gyakran fognak háborúba, hogy belpolitikailag megnöveljék a választói támogatottságot. Most még túl korai megmondani, hogy a Trump-adminisztráció alkalmazza-e ezt a stratégiát. Én abban reménykedem, hogy Hoover-intézetibeli volt kollégám, James Mattis védelmi miniszter pragmatikus, stratégiában gondolkodó ellensúlyt képez majd Trump csapatában, amint elfoglalja Bannonnal szemben a helyét a Nemzetbiztonsági Tanács ülésein. Ugyanakkor Trump első hetei igen változékonyak voltak belpolitikai téren. Mi lesz, amikor Trump és Bannon belefutnak első nemzetközi krízisükbe?

Másodsorban, az első világháború előestéjén azt láttuk, hogy a mindenhol emelkedő nacionalizmusok az országok közötti összeütközéshez vezetett. Bannon komolyan gondolja, hogy „Amerika mindenekelőtt”. Ebből egyenesen következik, hogy Oroszországnak legfeljebb a másodiknak kell lennie. Bannon egy „Amerika-barát mozgalmat” akar vezetni, amelyik néhanapján szembe mehet az oroszbarát mozgalommal.

Sőt, az alternatív jobboldaliak a világot etnikai és vallási – nem geopolitikai - terminusokon keresztül látják; nem beszélnek erőegyensúlyról. Abban reménykednek, hogy Trump képes eltántorítani Putyint annak Iránnal és Kínával való szoros kapcsolatától. Ez a világlátás — mely valamiféle fehérbőrű, szent keresztény szövetséget vizionál mindenki más ellen — naiv, veszélyes, helytelen értékelése Putyin külpolitikai prioritásainak. Miért kellene Putyinnak megszakítania rendkívül hatékony partnerségét Kínával és Iránnal, hogy csatlakozzon az USA-hoz annak rasszizmus-motivált forradalmi harcában a maradék nem-keresztény, nem-fehér világ ellen? Putyin túlságosan pragmatikus ehhez.

Harmadrészt, Bannon nacionalizmusa etnikai témákat tükröz, anti-establishment szagú, ami különbözik attól, ahogyan Putyin a nacionalizmust értelmezi (most eltekintünk az orosz nacionalistáktól, akiknek nem tetszik Putyin s a Kreml politikája). A Fehér Ház a Holokauszt emléknapján most először nem tett említést a zsidók szenvedéseiről. A Kremlben ilyet soha nem tettek volna. Sőt. Tizenhét éves uralkodása alatt Putyin az establishment részévé vált. Visszahozta a konzervatív értékeket, és nem szeretne forradalmi változásokat az országában. Bannon mindenhol szét akarja verni az establishmentet, és feje tetejére állítani a status quot. Ha Bannon belefog a külföldi szervezetek finanszírozásába, azok nem demokratikusak és liberálisak, hanem antiszemitán és nacionalisták lesznek. Ez nem érdeke sem Putyinnak, sem a világ többi részének.

Nyelvek
 
           
Keresés
Lapunkról dióhéjban

AzEst.eu egy független online újság. Szerkesztőinek célja, hogy értékes, hasznos tartalmat továbbítson az olvasói számára. Híreinket négy fő kategóriába soroljuk, ezek a következők: Történelem, Kultúra, Politika, Események és Közérdekű. Cikkeinken túl fellelhető az oldalunkon egy folyamatosan bővülő Képtár is. Bízunk benne, hogy mind az írások, mind a fotók érdekes tartalmat jelentenek majd az újságunkat lapozóknak.

INTERMETAL

Holofon

Naszályfesték Kft.

Uniofol

Rózsa Sándor

Front Grafika

Vác Online

Syba

Richter Gedeon