1936-2016 - Független online újság - Tulajdonos : dr. Keserű Sándor - AzEst.eu mindent lát
Főszerkesztő helyettes : Huszár Károly - Örökös Tiszteletbeli Főszerkesztő : Miklós Andor

Banglades az iszlamista erők fokozódó nyomása alatt

Politika rovat / 2016-12-13

Banglades az iszlamista erők fokozódó nyomása alatt
Addig a napig az iszlamista erőszakcselekmények a célzott, egyedi gyilkosságokra korlátozódtak. A 2016. július 1-én egy dakkai vendéglőben elkövetett, több mint húsz halottat követelő lövöldözés azonban újra felélesztette a kételyeket Banglades jövőjéről.

Nyilvánvalóvá vált a kapcsolat a merénylet tanult középosztályból származó elkövetői és az Iszlám Állam (IS) szervezete között, amely hamarosan magára vállalta a merényletet. A 169 millió lakosú országnak, ahol az átlag életkor 25 év, és 89 százalék a muzulmánok aránya, egyszerre kell szembenéznie az egymáshoz szorosan kapcsolódó identitás- és politikai válsággal. Az előbbi az iszlám és az állam kapcsolatára, valamint az 1971-es függetlenségi háborúból örökölt törésekre utal. Az utóbbit életben tartja az ádáz szembenállás a Bangladesi Nemzeti Párt (BNP), a Dzsámát-e-Islami és az Awami Liga között, amelyhez a miniszterelnök asszony, Sheikh Hasina is tartozik. Ő pedig az iszlám elleni harcot arra használja fel, hogy meghiúsítson minden politikai ellenállást.

Egy szekuláris demokrácia születése

Hogy megértsük a jelen válságait, vissza kell nyúlnunk Banglades nemzetének rövid, de hányattatásokkal teli, zaklatott történelméhez (ld. kronológia). 1947-ben az indiai gyarmatbirodalom felosztásából született meg India és a két részből álló Pakisztán, amelynek keleti fele hamarosan mellőzöttnek érezte magát a Nyugat-Pakisztánban működő központi hatalom részéről. Amikor Kelet-Pakisztán erősebb autonómiájának követelői 1970-ben megnyerték a törvényhozói választásokat, Islamabad vezetői próbálták megakadályozni tényleges hatalomra jutásukat. A Mudzsibur Rahman által vezetett Awami Liga visszaszorításához a pakisztáni erők a helyi milíciákra, a Razakarokra támaszkodtak, amelyek tagjaikat a Dzsámát-e-Islami nevű iszlamista párthoz közelálló csoportok tagjai közül toborozták. A katonai támadások, a tömegmészárlások, az értelmiségiek likvidálása, valamint a Razakarok és cinkosaik által rendszeresen végrehajtott erőszakos cselekmények több százezer áldozatot[i] követeltek és hatalmas menekültáradatokat idéztek elő.

Az indiai hadsereg intervenciójának köszönhetően végül győztek a szeparatisták és 1971 decemberében megszületett Banglades.

A létrejövő szekuláris (tehát bármiféle államvallást elutasító) és a szocialista eszmékhez közelálló demokrácia miniszterelnökét, Mudzsibur Rahmant, a « nemzet atyját » 1975-ben meggyilkolták egy katonai államcsíny során, amely Ziaur Rahman tábornokot juttatta hatalomra. Utóbbi a Bangladesi Nemzeti Párt (BNP) alapítójaként a nacionalizmus és az ország vallási identitásának kártyáit játszotta ki. Ő maga is gyilkosság áldozata lett egy katonai puccs során, melyet a hadsereg tisztjei kezdeményeztek.

Ötven évvel később, számos fordulat után, miközben civilek és katonák követték egymást a hatalomban, a bangladesi politikai színtér – bár sok politikai pártot tömörít –, továbbra is két fő erő körül szerveződik, amelyeket az 1990-es évek óta “vasladyk” irányítanak. A BNP élén Khaleda Zia, Ziaur Rahman tábornok özvegye kétszer volt miniszterelnök (1991-1996 és 2001-2006 között). Az Awami Liga vezetője, Sheikh Hasina, Mudzsibur Rahman lánya 2009 óta miniszterelnök, miután az volt már 1996 és 2001 között is. A Dzsámát-e-Islamit a függetlenség kivívása után betiltották, mert kompromittálódott a felszabadító háború során. A katonák azonban lassanként rehabilitálták, és a BNP is próbált a kedvében járni, többször választási szövetséget kötött vele, majd a hatalom gyakorlásába is bevonta.

1972-ben az ország alkotmánya négy alapelvet hirdetett meg: a nacionalizmus, a szocializmus, a demokrácia és a szekularizmus elvét. A « szekularizmus » fogalma 1977-ben eltűnt, és az iszlám 1988-ban államvallás lett. 2011-ben a Legfelső Bíróság visszaállította ugyan a szekularizmust, de Hasina miniszterelnök asszony nem merte megkérdőjelezni az iszlám és az állam közötti kapcsolatot. Az állandó feszültség a két nagy párt között és az általános sztrájkra felszólító ellenzékiek erőszakos elhallgattatása oda vezetett, hogy a BNP bojkottálta az 2014-es választásokat. A győzelmet így az Awami Liga szerezte meg, egy közel százötven halottat követelő kampány végén.

Véres játszmák a külföldi befektetőkért

A bangladesi hatóságok e feltűnően erőszakos politika dacára egy « mérsékelt és demokratikus muzulmán » ország képét igyekeznek ápolni. Ez a stratégia arra szolgál, hogy ösztönözzék a nemzetközi támogatást és a külföldi befektetéseket. Számos szociális mutató, amely nagyon rosszul állt közvetlenül a függetlenség kivívása után, azóta javult. A gyermekhalálozás például az 1990-es 100 ‰-ről 2012-re 33 ‰-re csökkent. A várható élettartam eléri a 72 évet, szemben Indiával, ahol csak 68 év; és a szegénység is nagymértékben enyhült, még ha a népesség közel negyedét érinti ma is. Persze maradtak még sötét foltok: elégtelen táplálkozás bizonyos régiókban, a foglalkoztatás és az oktatás hiányosságai, túlságosan alacsony női bérek.

Pedig a gazdasági növekedés tíz éve meghaladja az évi 6%-ot. Banglades a világ második ruhaexportőre lett Kína után. Ugyanakkor a konfekciós műhelyeknek helyet adó Rana Plaza tragédiája, amikor is 2013-ban Dakkában az épület összeomlása következtében több mint 1000 ember halt meg, rámutatott, mekkora árat fizetnek a « textilipar rabszolgái » azért, hogy országuk odacsábítsa a nagy nemzetközi márkákat és alvállalkozóikat. A külföldi befektetések hajszolása adja a magyarázatot arra is, hogy az egymást követő kormányok nem vesznek tudomást a radikális iszlám előretöréséről, amelynek első jelei az 1990-es években mutatkoztak meg.

A Dzsámát-e-Iszlami és diák tagozatának vezetősége a « csendes forradalom » módszerét választotta, azaz az intézmények iszlamizációját oly módon, hogy ezekbe beszivárogva felülről próbálják átalakítani a társadalmat. A régi tagok közül azonban sokan lényegesen radikálisabb szervezetekhez csatlakoztak, amelyek változatos célpontokat jelöltek ki maguknak: értelmiségieket, politikusokat, civil szervezeteket, vallások gyakorlóit, népi művészetek művelőit.

Afganisztánból visszatérő harcosok létrehoznak egy csoportot, ebből születik 1998-ban a Dzsámát-ul-Mudzsaahidin Bangladesh (JMB), egy második generációs mozgalom, melynek fő célja az ország átalakítása iszlám állammá, míg egyik fiókszervezete, a Jagrata Muslim Janata Bangladesh (JMJB) a tálibok vigilantizmusából[ii] merít ihletet. A JMBJ vezére, Bangla Bhai terror alatt tartja az észak-nyugati régiót, a BNP mégis eltűri, mert üldözi az illegális kommunistákat is.

Ez a hozzáállás azonban megváltozik, amikor 2005. augusztus 17-én a JMBJ az ország 64 körzete közül 63-ban bombamerényletes hadjáratot indít. A nemzetközi nyomás fokozódik, és Khaleda Zia, az akkori miniszterelnök kénytelen letartóztatni a JMB és a JMJB vezetőit. 2006-ban egy átmeneti kormány rendelkezésére halálra ítélik, majd 2007-ben kivégzik őket. Megjelennek azonban más, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező szervezetek, mint például a Hizb ut-Tahrir Bangladesh, amelyet egy egyetemi tanár alapított 2001-ben, vagy az Ansarullah Bangla Team, amely 2007-ben tűnt fel egy, az Al Kaidához köthető web-oldalon.

Kiéleződő feszültségek

A radikális csoportok elburjánzása különböző történelmi utak eredőjeként következik be, eltérő szociológiai alapokon, kezdve a medreszék deobandi (délkelet-ázsiai mereven szigorú iszlám) ihletésű, hagyományhű köreitől a középosztálybeli diákokig, akik a dzsihadizmus útjára tévednek.

Ebben a kontextusban az Awami Liga 2009-es visszatérése a hatalomba és az 1971-es háborús bűnösök keresésére indított hajsza, amelyet a következő évben indítanak el, ismét kiélezi a feszültségeket. 1973-ban létrehoztak ugyan egy bíróságot, hogy ítélkezzen a konfliktus során elkövetett “háborús bűnök, a népirtás, az emberiség elleni bűntettek” felett. Egy évvel később azonban egy háromoldalú egyezmény, amelyet India, Pakisztán és Banglades a háborús örökség felszámolására írt alá, arra késztette Mudzsibur Rahmant, hogy de facto amnesztiát nyújtson a pakisztáni erők bangladesi kollaboránsainak. Évtizedekkel később lánya kampányt indított a perek újraindítására. A 2009-ben újra felállított « nemzetközi bíróság », melyet az Amnesty International és a Human Rights Watch is kritikával illetett a védelemnek biztosított jogok elégtelensége miatt, valójában csak bangladesi bírákból állt. Első ítéletei kifejezetten a Dzsámát-e-Iszlami vezetőire vonatkoztak, akik részesei voltak az 1971-es mészárlásoknak, köztük a párt főtitkárhelyettesére, Abdul Kader Mullahra, akit 2013 decemberében felakasztottak, és főtitkárára, Ali Ahszán Mohamed Mudzsahidra, akit 2015 novemberében végeztek ki, egyidőben a BNP egyik vezetőjével, Szalahuddín Káder Csoudurival.

Sokatmondó Mullah esete: a « mirpuri mészárost » (Mirpur a főváros egyik negyede) 2013 februárjában először életfogytiglani börtönre ítélték, ami tömeges tiltakozásokat váltott ki, és a kivégzését követelő Shahbag (egy tér neve Dakka központjában) mozgalom megszületéséhez vezetett. Az internetes fórumok fiataljainak ez az aktív, a nacionalizmust és az iszlámellenességet ötvöző mozgósítása, amely nem nélkülözi az « arab tavasz » megmozdulásainak hangulatát, a Dzsámát-e-Iszlami betiltására szólított fel. A békés tiltakozásra iszlamista szervezkedés és erőszakhullám válaszolt, amit a kormány keményen elfojtott. A Sahbag mozgalom a politikai rendszert is bírálta, amelyet aláaknáztak a szélsőségesek összecsapásai, az önkényuralom és a korrupció.

2016 szeptemberében kivégezték Mir Kazim Alit, a Dzsámát-e-Iszlami egyik finanszírozóját és vezetőjét, az Al-Badr milícia volt vezérét, aki 1971-ben együttműködött a Razakarokkal és a palesztin hadsereggel. A kivégzés tiltakozást váltott ki Islamabad részéről. Dakka visszavágásként azzal vádolta Pakisztánt, hogy beavatkozik a belügyeibe, és védelmébe vesz egy háborús bűnöst. Sheikh Hasina élt az alkalommal, hogy bojkottálja a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség csúcstalálkozóját, követve ezzel Indiát és Afganisztánt, amelyek a kasmíri katonai tábor ellen végrehajtott támadás és az újra elharapódzó kabuli merényletek után sérelmezték, hogy földjükön pakisztáni dzsihadisták tevékenykednek. Pakisztán kénytelen volt lemondani a 2016-os csúcstalálkozót, amelynek házigazdája lett volna.

Radikalizálódó iszlamista erők

Az utóbbi évek e feszültségterhes kontextusában jelentek meg az iszlámellenesnek tartott személyiségek elleni gyilkosságok. Közel húsz évvel Taslima Nasrin írónő kényszerű száműzetése után az első, aki 2013-ban a célkeresztbe került, Ahmed Radzsib Haider volt, egy blogger, aki vállalta ateizmusát. 2014-ben és 2015-ben a gyilkosságok a letartóztatások ellenére egyre sűrűsödtek, és a célba vett személyek névsora is egyre hosszabb lett. A bloggerek után kiadók, liberális értelmiségiek, militáns homoszexuálisok és transzszexuálisok kerültek sorra, célponttá vált mindenki, aki a szunnita szélsőségesek célkeresztjébe került: sííta mecsetek, keresztények, hindu papok, de két külföldi is, egy japán és egy olasz – mintegy ötvenre tehető az áldozatok száma összesen. Bár a gyilkosok bangladesiek voltak, új jelenségként akcióikat magára vállalta az Al- Kaida és az Iszlám Állam szervezete.

Ahogy az utóbbinak nőtt az ereje, úgy marginalizálódott az Al-Kaida, amelyet már Oszama Bin Laden 2011-es halála meggyengített. Válaszul a szervezet új vezére, Ajman Al-Zawahiri 2014 szeptemberében bejelentette, hogy létrehozza az « Al-Kaida szent háborúban az indiai subkontinensen » (AQIS) elnevezésű szervezetét. Banglades már ekkor különleges figyelemben részesült. Az ország függetlenségének kikiáltását Al-Zawahiri árulásnak tekintette, mivel az «umma (az iszlám közösség) meggyengült a szubkontinensen», és felszólította a bangladesi « testvéreket », hogy lázadjanak fel a keresztesek és cinkosaik ellen. Míg az AQIS (és a hozzá kötődő bangladesi Ansar Al-Islam terrorszervezet) bloggerek és liberálisok meggyilkolását vállalta magára, az Iszlám Állam szervezete a harc kiterjesztésére szólított fel a múltban és jelenleg is hatalmon lévő « hitehagyottak » ellen. Ide tartozik az Awami Liga, de a BNP is, sőt, maga a Dzsámát-e-Islami is – ami sokat elárul az iszlamista áramlatok közötti ádáz harcokról.

A július 1-i mészárlás heves vitákat váltott ki Bangladesben. Miközben az Awami Liga és a BNP kölcsönösen egymást vádolta, a sajtó kommentátorok főleg a hatalom hárító politikáját bírálták, amely tagadja az IS és az Al-Kaida jelenlétét az országban. A Daily Star című napilap – amely mindig élesen bírálta a hatalmat – főszerkesztője kifejtette, hogy mindkét pártot egyformán terheli a felelősség: a BNP-t, mert játékot űzött «az ország politikai és kulturális ethoszával », és az Awami Ligát is, mert folyamatosan «igyekezett elterelni a figyelmet az iszlamista veszélyről». A legfontosabb kérdés továbbra is az, hogy milyen formát ölt a későbbiekben ez a veszély: megmarad, mint ma, pusztító terrorcselekmények lehetőségének? Vagy alapvetően forgatja majd fel a rivalizálásokban elfáradt politikai rendszert?

A szerző a Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) emeritus kutatási igazgatója. Senior kutató, Ázsia Központ, Párizs

Fordította: Margittai Ágnes

Egy ország rövid, de hányatott történelme

1947. Az Egyesült Királyság felügyeli indiai gyarmatbirodalmának vallási alapú felosztását. Augusztus 14-én megalakul a független Pakisztán, melynek két részét, Nyugat-Pakisztánt és Kelet-Pakisztánt 1600 km választja el egymástól.

1949. Mudzsibur Rahman megalapítja az Awami Ligát, amely Kelet-Pakisztán függetlenségéért küzd.

1970. Az Awami Liga megnyeri a választásokat. A pakisztáni vezetők azonban nem hajlandók elismerni a választások eredményét.

1971. március. Mudzsibur Rahmant letartóztatják, Nyugat-Pakisztán heves katonai támadást indít.

December. A szeparatisták, az indiai hadsereg támogatásával, legyőzik a nyugat-pakisztáni erőket. Megalakul a Bangladesi Népköztársaság. 

1975-1990. Sorozatos katonai puccsok.

1991. március. Khaledi Zia asszony vezetésével a választásokat a Bangladesi Nemzeti Párt (BNP) nyeri meg.

1996. Az Awami Liga nyeri meg a választásokat és hatalomra juttatja Sheikh Hasina Wazed asszonyt (Mudzsibur Rahmant leányát).

2001. A Bangladesi Nemzeti Párt megnyeri a választásokat.

2006. január 6. Az Awami Liga visszaszerzi a hatalmat.

2013. április 22. Abdul Hamidot (Awami Liga) egyedüli jelöltként, köztársasági elnöknek választják.

Április 24. Egy Dakka melletti textilgyár, a Rana Plaza összeomlása több mint ezer ember halálát okozza.

2014. január 5. A véres erőszakcselekményekkel kísért törvényhozói választásokon az Awami Liga győz.

2016. január. Két diákot halálra ítélnek Ahmed Radzsib Haider ateista blogger 2013-as meggyilkolásáért.

Július 1. Az Iszlám Állam szervezete által vállalt merényletnek huszonnégy halálos áldozata van Dakkában.

[i] A halálos áldozatok száma erősen változik a különböző források szerint, az alsó határ 300 ezer, a felső határ pedig 3 millió. Lásd David Bergman : The Politics of Bangladesh’s Genocide Debate, The New York Times, 2016. április 4.

[ii] Vigilantizmus vagy önbíráskodás : egy személy vagy egy csoport, minden legális kereten kívül, határoz meg és próbál érvényesíteni igazságossági elvárásokat.

Nyelvek
 
           
Keresés
Lapunkról dióhéjban

AzEst.eu egy független online újság. Szerkesztőinek célja, hogy értékes, hasznos tartalmat továbbítson az olvasói számára. Híreinket négy fő kategóriába soroljuk, ezek a következők: Történelem, Kultúra, Politika, Események és Közérdekű. Cikkeinken túl fellelhető az oldalunkon egy folyamatosan bővülő Képtár is. Bízunk benne, hogy mind az írások, mind a fotók érdekes tartalmat jelentenek majd az újságunkat lapozóknak.

INTERMETAL

Holofon

Naszályfesték Kft.

Uniofol

Rózsa Sándor

Front Grafika

Vác Online

Syba

Richter Gedeon